SPIELZEUGE

doktori mestermunka kiállítás, Labor galéria Budapest, 2017

 

a 2015 és 2016 szeptembere között, az Erasmus+ program keretében Lipcsében, a Hochschule für Grafik und Buchkunst-on töltött két vendégszemeszter során készült munkák az utazás, vándorlás, otthon és köztér témáit járják körül, a privát és az univerzális dimenziói között egyensúlyozva. Minden munka kivitelezésénél a hordozhatóságra és megközelíthetőségre, a megvalósítás egyszerű, arte povera, avagy arte modesta módszertanára törekedtem, több munkában kísérletezem UTOPLAST-al, ami a hordozható mobilhajlék, és a reonion installáció újrahasznosított alapanyagául is szolgált. A cím, ‘játékszerek’, egyrészt a munkák szerény méretére és eszközhasználatára, másrészt számomra kísérleti mivoltukra utal.

ALLES IN ORDNUNG

A „hoarding disorder” az Obsessive-Compulsive Disordernek olyan alfaja, melyben a kényszeresen cselekvő alany mások számára értéktelen tárgyakat hasznosnak és szükségesnek lát, s kényszert érez azok megőrzésére. A gyűjtőtől abban különbözik, hogy a gyűjtő bizonyos típusú tárgyakat, mint bélyeg, autó, stb tudatosan gyűjt, rendszerez, és megmutat. Esetemben több száz, eredeti funkcióját vesztett tárgy és több ezer elavult személyes dokumentum gyűjtéséről van szó, melyeket, több év tárolás és költöztetés után végül feleslegesnek ítéltem és kidobtam. A tárgyakat, típusokra osztva, fajtájuktól függően (egyéni, vagy ismétlődő) dokumentáltam. A dokumentációból született a gyűjteményt, és a 40-ből egy kategóriát megjelenítő munka.

UNDERCOVER

Budapest önkormányzatai telente bizonyos szobrokat sajátos egyéni módszerekkel védenek az esőtől és a fagytól. Gyűjtést követően az Eötvös Gimnázium rajztanáraként több osztálynak kiadtam a feladatot, hogy rajzolják le, milyen műalkotásokat képzelnek a ponyva alá. A megoldások rendkívül érdekesnek bizonyultak, művészetfilozófiai dimenziókba is merészkednek. A diákmunkákat néhány konzekvensen ismétlődő téma alapján csoportba soroltam. A feladatkiadásban szereplő szoborból és a diákmunkákból object mappinget hoztam létre, egyfajta alternatív köztérhasználati javaslatsorozatként.



APAKERESŐ

A Szegedy-Maszák Zoltán által vezetett doktori munkacsoportban kezdtünk el beszélgeti egy engem azóta is foglalkoztató szociálpszichológiai/nyelvi/vizuális témaegyüttesről, amit munkacímen apakeresésnek neveztünk. A fő kérdésünk az volt, hogy miért tűnik úgy, mintha a kelet-európai társadalmak újra és újra kitermelnének maguknak egy-egy kollektív apa-szerepet megtestesítő figurát, illetve hogy ennek milyen nyelvi beágyazottsága, és vizuális hagyományai vannak ezekben a társadalmakban. A sorozat különböző technológiával mutatja meg a kiválasztott „államférfiak” jellemző portréinak eredőjét. Közös a képekben, hogy vászonként fakeretre feszített UTOPLAST az alapjuk, és mindegyik operál az UTOPLAST fizikai minőségével is (varrás, vetítés, átvilágítás).

COLOURLESS, ODORLESS, TASTELESS

Márciusban Lesvosnál komppal keltem át a görög-török határon, onnan merítettem tengervizet, amit üveg tárolóban egyéb forrású vizekkel vetettem össze, térben vetítés segítségével tengeralatti atmoszférát létrehozva.

HUNGARIKUM

Egy plakát méretű infografikán fogaltam össze a 2010 óta Magyarországon zajló kulturális-politikai intézkedésekből merített személyes válogatásomat, hogy az az értetlenkedő nyugati demokráciában élők számára, kívülről is könnyen érthető legyen. A szitázott háttérre kézzel írt szöveg készítése közben egy újabb ‘kollektív apakereső’ történet aktuális kulcsfigurájának portjával szembeni ellenérzésemet kellett tárgyától elemelnem, egyfajta szublimációs lelkigyakorlatként.

DER LEIPZIG SPRACHKURS

Négynyelvű pszeudo-teszveszváros-matrica; német, angol, kurd és arab nyelvű alapvető szavakkal.