A VJ beágyazottságáról különböző művészeti ágakba, összegzés

REMIX is play
REMIX is protest
REMIX is progression1


A VJ műfaj technikai és képalkotói vívmányait már nemcsak elektronikus zenei rendezvényeken használják, a kultúra más területei is alkalmazzák. Alternatív színházakban, kő színházakban, tánc színházakban, operákban, kamaratermekben, hangverseny termekben, kiállító termekben egyaránt megjelent.2 Az 1. ábra [REMIX] ábrázolja a VJ-technika kiáramlását különböző művészeti- és médiaműfajokba, amely az elmúlt években egyre gyakoribbá válik.3

remix

Az underground party világa sokcsápú polip, mely kísérletező energiákat ad a kortárs művészetnek és a mainstream médiának, így egyfajta vérfrissítésként hat vissza saját gyökereire. A kortárs művészeti kánonba való bekerülés vágya a VJ műfaj esetében nem egyértelmű, egyénfüggő, a VJ-k néha idegenkedéssel, néha tárt karokkal fogadják a kötöttfogású műfajokat. Bármilyen is a kanonizálódás felé való attitűdjük, a VJ-zés során megszerzett skilljeik és hozzáállásuk up-to-date technikai és elméleti felkészültséggel vértezik fel őket, gyűjtő és újraértelmező szenvedélyük párhuzamos a kortárs művészet trendjeivel,4 munkájuk gyakorlatilag a nagyvárosi korszellem manifesztációja. Amit a huszadik század művészetében Duchamp, a REMIX előfutára és nagymestere, előkészített, a VJ-művészet hivatott kiteljesíteni: „A DJ-VJ kultúra megkérdőjelezi a kultúra hagyományos meghatározását, és dekonstruálja a szerző fogalmát.”.5 Ez egy vérbeli, XXI. századi művészet, ha úgy tetszik, önkifejezési mód6. A vj-zés a médiumokkal és köztük való játék művészete, kreatív médiahasználat és közvetítés. Személy szerint nem érezném túlzásnak a VJ-művészetet önálló médiumként meghatározni, mint elektronikus, digitális, intermediális, multimediális, élő újmédia-műfaj, mely mozgóképek közötti viszonyteremtésen alapul, és vetített felületen jelenik meg. A klubkultúra a kreativitás, a másság, a szubkultúra és a folyamatos változás olvasztótégelye. Alternatív fórum olyan radikális művészeti formák fejlődésének, mint a performance, az installáció vagy az új zene.7 A mostoha lehetőségek ellenére, vagy pont amiatt, nagyszámú vizuálisan progresszív, trendteremtő művészeti projekt nőttki az elmúlt húsz évben az elektronikus zenei szubkultúrá[k]ból. Ezek közé tartozik több egyéni alkotó/csapat, mint pl. Medence Csoport, több alternatív színházi társulat, pl. Táp színház, party-sorozatok, pl. Cinetrip, és egyszeri projektek, mint az Utazás a koponyám körül, vagy a Filmmúzeum Vjadásai.

Sok kezdeményezés önszántából megszűnt, pl. Frankhegy, vagy megmaradt föld alatt, pl. Illegálparty. A VJ-kultúra kiáramlása több irányba egyszerre zajlik, divatbemutatóktól8 Mozart-operákon9 át a városi köztérig10. Rengeteg fiatal tehetség számára az underground partykultúra ideiglenes állomás, hybrid, szabad kísérletező terep, ahol olyan valódi tapasztalatokat szereznek, amik sokkal élőbb tudással ruházza fel őket a professzionális világban, mint amit bármilyen művészeti iskolában tanulhatnak. Ezzel együtt sokan választják a party-t a munkájukat hosszútávon meghatározó területté. A budapesti éjszakai élet meghatározó eleme az elektronikus zenei partyk világa. Ez a világ folyamatos újításokkal próbálja megtartani közönségét, s bevonzani a felnövő generációkat.

Vajdai Vilmos megfogalmazásában „volt ez a szám, hogy GOD IS A DJ, csak mostanra már meghalt az Isten. Most egy köztes állapot van.” A budapesti partykultúra első generációja számára a hőskorszak legkésőbb 2005-ben, de inkább az ezredfordulón véget ért. A partykultúra felé elkötelezett alkotók munkájukban tapasztalják, és egyéni megoldásaikban szintetizálják az undergound kultúra ellentmondásait.

„A technikai fejlődés gyors ütemben halad előre, és vele az elektronikus zene vizualizálásának új formái fejlődtek és fejlődnek ki. A fejlődés több irányba halad. Egyfelől a soft- és hardverek egyre tökéletesebb lehetőségeket biztosítanak a hang és a képek szinkronizálására és összekapcsolására. Másfelől a vetítéstechnológiai fejlesztések egyre térközpontúbbak, mint például a VideoMovingSystem vagy holografikus rendszerek. Ezekkel a folyamatos technológiai fejlesztésekkel egyre több lehetőség és platform jön létre a VJ-k számára. Egyre több klub engedheti meg magának a vetítők beépítését, és a VJ-k egyre könnyebben jutnak hozzá eszközeikhez.

A VJ-k nagyrészt megmaradnak idealistáknak, akik éjjel-nappal dolgoznak ügyükért, új programokat írnak, technikát és technológiát fejlesztenek, megtakarításaikat új, még kifinomultabb hardware-re költik és aprópénzért adnak elő élőben éjszakákon át. Nincs tipikus gyakorlata a VJ-vé válásnak. A VJ-k szakmák széles köréből érkeznek, mint a fotó, a design, a film és persze a zene. A szerzett képességek sokszínűségének és a nemzetközi kapcsolatoknak köszönhetően a szcéna gazdag kreatív potenciálból merít. A VJ közösségi hálózatok napról napra fejlődnek, tapasztalatokat,tudást és ötleteket cserélnek, miközben a világ különböző városaiban heti rendszerességgel találkoznak egymással audio-vizuális fesztiválokon.”11

1 Bob goldstein in Michael Rottmann: Rewind 1960ies: The origin of visual music and VJing in sound:frame theory catalogue, 2009

2 BODOCZKY Antal: A technikai kep hatasa : a valosag virtualizalodasanak rovid attekintese (MOME DLA)

3 visualists have come out of the clubs and are now conquering larger venues, such as the 2008 sound:frame festival in Vienna, the annual AVIT festival, held in Europe and North America or the

annual Brussels Cimatics Festival. Not only have they left their initial habitat, they have also conquered art festivals and site-specific installations… Visualists are also increasingly asked by

businesses to work over venues for meetings and other business events in Night Club Visuals as Liminal Art by HOLGER BRIEL, Management Center Innsbruck, 2008

4 Present day cultures conduct the handling of traditions both disrespectfully and respectfully at the same time: things found, invented and reinvented serve as fragmentary pieces from wich a confusing diversity is created using a mania for collecting and a force for reinterpretation, which in turn reflects the sensory overload of today. History is understood as an endless archive of images, media, sounds and signs, which can be used to explore the open spaces of the future. Sampling, mix and REMIX are the maxims with which to appropriate history. This technologically realized world-empowerment mirrors the self-conception of its own existence. Uli Sigg: Keimzelle Club. In: sound:frame. Festival zur Visualisierung von elektronischer Musik. 2008, p 45

5 „The DJ and VJ culture questions the conventional definition of culture and has deconstructed the function of the author”

Uli sigg: Keimzelle Club. In: sound:frame. Festival zur Visualisierung von elektronischer Musik. 2008, p 45

6 Bernath Zsigmond: VjMűveszet >> vizualis varazslat a 3. evezredben (MIE Szakdolgozat)

7 The club as a melting pot of creativity, otherness, subculture and successive change … as an alternative forum for the development of radical art forms like performance, installation or new

music Eva Fischer: sound:frame, Festival for Visualising Electronic Music in sound:frame festival catalogue, 2008

8 PL. Helyenkent zapor, zivatar c. divatperformance, 2006

9 WAM-JAM meets BAR TALK Merlin szinhaz, oktober 6. >> Mozart audio-vizualis remix es Bar Talk – Bartokrol. Gondolatok a rogzitesről, a kompoziciorol, es a gyűjtesről. Tereminstallacio. Irodalmi lepegető feat Kiegő Izzok, Monkey Presso, Fluid Workshop, LLeila 2006. audio: Markos Albert (cello), Gryllus Samu (bass), DJ Mango, vizual: Monkey Presso feat. Space Devil, vagy M. Toth Csodalatos mandarin animacioja, amit koncerrteremben adott elő

10 http://www.doraberkes.com/main.htm l

11 „The technical evolution is advancing at a rapid pace and with it new forms of visualizing electronic music have developed and still will develop. The evolution is taking several directions. On the one hand soft-and hardware provide improved possibilities to synchronize and connect sound and images. On the other hand projection technologies are being developed that include space more and more, such as the VideoMovingSystem or holographic systems. With these succesive advances in technology, more diverse possibilities and platforms for visualists are being developed. Clubs can afford to install beamers and the VJ has easier access to soft-and hardware. To a great extent, VJs remain idealists who work through days and nights for their cause, write new software and improve technologies and techniques, spend their savings on new, even more refined hardware and perform live for a miniscule fee for nights on end. There is no tipical training on how to become a VJ. Visualists come from a wide range of areas, like photography, design, film and of course also from music. Through its diversity of skills and the international exchange, the scene can draw from a wealth creative potential. The VJ community networks are more and more by the day, exchanges experiences, knowledge and ideas and meanwhile meets on a weekly basis at audio-visual festivals in various cities around the world.” Fischer:Evolution REMIXed!, in sound:frame theory catalogue, 2009

Leave a Reply

Required fields are marked *