A VJ alapanyagai és technikája: a remix esztétikája

 Techno-phenomena such the playful handling of commercials and in particular the radical plundering if the historical music archive can be characterized using one word: post-modernity.”1

Peter Weibel elméletében a videó és a computer a jelen új médiumai2. Rottmann szerint a VJ, mint szinesztetikus művészeti műfaj, pontosan ezt a két új mediális területet szintetizálja, s ebben az összeolvadásban, s a tér és a befogadó viszonyának megújításában gyökerezik művészeti létjogosultsága.3 Másik, az előbbitől nem független fontos jellemzője, ami rendkívül aktuálissá teszi a VJ-műfajt, az az intermediális, zsigeri médiahasználat. A REMIX, vagy újrakeverés, újra-összerakás alapvető posztmodern túlélési stratégiává vált mind a kortárs művészet, mind a hétköznapi élet [pl. internethasználat] palettáján.4 Az utóbbit vizsgálva nyilvánvaló a személyes REMIX értelme: az internet végtelen adathalmazából minden használó a számára releváns forrásokat gyűjti és ismeri, használja saját világról való tudásának folyamatos aktualizálására, s az internet ehhez mind szélesebb skálájú és jobb minőségű adatbázist biztosít. A vizuális REMIX terén pedig egyre szélesebb körben és egyre egyszerűbben hozzáférhetőek azok a skillek, amik egy-egy médiatermék „hackeléséhez” szükségesek, vagyis ahhoz, hogy egy adott képanyagot letölteni, felvenni, módosítani, újrahasználni, s a világnak a saját nézőpontunkból megmutatni tudjunk.

I’m asking myself whether the REMIX hasn’t already become the original yet.5

„a kép eredeti kontextusa megszűnik, abból kiemelődik, a kép új kontextusban kap értelmet. A kép eredeti jelentése elvész, de ami a képen van, megmarad, és az kerül új jelentésközegbe”6– s ami ebben a legfontosabb, az az, AKI csinálja, aki sokszor nem a média intézményrendszerén belülről, hanem alulról-kívülről szól bele az eseményekbe, és „REMIX-módszerrel” üzen. A party, mint szabad gesamtkunstwerk-szerű összejátszás, erre remek terepet biztosít, nem csak a nagy nézettség, hanem a társműfajok egymás-erősítése miatt is. Bernáthy így ír erről: „A posztmodern vizuális művészet és fôként a zene a minta [sampling]- technikára épül, ráadásul szinte bármi használható inputnak. […] A virtuális térben bármit ismételhetünk, újrahasználhatunk, klónozhatunk, vagy kivághatunk és beilleszthetünk, mivel nem „anyaggal“ dolgozunk. Nincs határa az újra használatnak vagy ismétlésnek. Minden csak nulla és egy, pozitív vagy negatív.”7

A sampler a posztmodern művészeti alkotás egyik eleme, ugyanakkor szimbolikusan maga a posztmodern attitűd emblémája”8

William c. Wees: Recycled Images c. írása nem művészeti, hanem médiaelméleti szinten értelmezi a REMIX fogalmát: Az újrahasznált képek képként hívják fel magukra a figyelmet, mint a képgyártó iparágak, a TV és a film termékei, és önmagukban morzsái a hatalmas és bonyolult információnak, szórakoztatásnak és hatásnak, amik együtt alkotják a modern, vagy -sokak megfogalmazásában- posztmodern élet média-besugárzott környezetét.9 Elsősorban pénz és hatalom kérdése, hogy ki sugároz kinek, és milyen üzenetet. […] Korunk képek, hangminták, idézetek és idézetek idézeteinek millióiból áll. A REMIX e világ egy részének birtokba vételét jelenti, azáltal, hogy valaki a fogyasztói kultúra gazdag közegét használja- saját világának építőköveiként. […] Ilyen értelemben a REMIX folyamata ellenállásnak nevezhető, de ezzel együtt jelenti a minket minden nap körülvevő médiatér formálásáért és tartalmáért való felelősségvállalást is. Azáltal, hogy a REMIX a fogyasztói tömegmédiát saját fegyvereivel fordítja szembe , elfogja és újraprogramozza mémjeit10, és szabadon visszaküldi azokat a világba kettős ügynöknek, azáltal alternatív üzenetek és nézőpontok terjedhetnek el, melyek a mémek eredeti alkotói által őrzött hatalmat és erőt használják. [De] ezzel vajon elérünk-e többet, mint a minket naponta körülvevő médiaáramlatnak egy még repetitívebb, még mantraszerűbb megerősítését? […] A küzdelem folyamatában elkerülendő az ellenséggé válás.11
[…] Hetente olyan mennyiségű zene jelenik meg a piacon, hogy a partielőadó, a DJ egyéniségét e dömpingszerű hangáradatból való válogatás határozza meg.12– írja Fejér Balázs [DJ Naga] az LSD kultusza c. munkájában. Nem kevésébé igaz ez a VJ-kultúrára, bár a VJ nem vásárol, hanem hackel, rippel, felvesz, vág, hogy anyagait létrehozza, s ezek az anyagok, vizualitásuk, tartalmuk, minőségük határozzák meg egy VJ [kollektíva] stílusát. „A <szűkülő vadászterület> miatt sok Vjnek hasonlóak a nyersanyagai. … A VJ –k számára az egyéni kézjegyet a saját animációk, vagy a tematikus házi videók tudják csak biztosítani.13 A found footage igazán jól használható. De vigyázat! Az utóbbi időben minden azon múlik, hogy ki mennyire tudja kialakítani saját vizuális identitását. Elég hamar kiderül, hogy egy művész megtalálja-e a saját hangját, autentikus, vagy „cool” videókat használ, csak mert az az egyszerű. Néha azt gondolom, egy óriási MASHUP-RECYCLING-REMIX-MÁTRIX14-ban élünk. Nem lehet, hogy valami hiányzik akkor, amikor késztermékekből késztermékeket állítasz elő? Fontosak a hatások, de saját identitásunk kifejezési formáiban kellene felhasználnunk őket.15– nyilatkozza egy interjúban Karl Bartos, az egykori Kraftwerk tagja, ma is aktív A/V alkotó.

A média technológiái nem mellesleg ugyanúgy folyamatos fejlődésen mennek keresztül, mint a VJ technika. A távirányító feltalálásával és elterjedésével bizonyos értelemben az otthonokba is beköltözött a REMIX, egyéni, polifón műsorkonstrukciókat teremtve, melyeknek a különböző csatornákra való pillanatnyi rápillantás, villanás is része. egy hosszabb, legalábbis a reklámok ideje alatti „kapcsolgatós” TV-nézési folyamatban egy nemlineáris dramaturgia érvényesül. Ilyen aspektusból érdekes vizsgálat lehetne a távirányító, mint a családon belüli hatalomgyakorlás eszköze, mely privát hatalmi eszköz meghatározza a nyilvános hatalom, médiafolyamból való választás lehetőségét. A digitális televíziózás jelene újabb kérdéseket vet fel a REMIX vizsgálatához, nem kevésbé tervezett interaktív elemei, melyekben a computer és a videó aktív vizuális hipertextként működnek. A DJ-VJ műfajnak érdekes összehasonlítási alapot ad az audiovizualitás kontextusában a némafilm korszaka, melyben a „konzerv” filmet élő zenei aláfestés kísérte.Ebben az esetben a zenei aláfestés élő voltát valószínűleg az A/V szinkron technikai nehézsége tette szükségessé, tekintve, hogy az élő zene a hangosfilm megjelenésével eltűnt. Érdekes kérdés, hogy a némafilmek élő szövegalámondása miért nem vált tömeges gyakorlattá. Ha párhuzamot szeretnénk vonni a filmtörténet és a DJ-VJ történet között, a hangosfilm-élőzene korszak bizonyos szempontból megfeleltethető a vetítés „pszichedelikus” korszakának, melyben a vizualitásnak a koncert pusztán érzéki-dramaturgiai aláfestő szerepe jutott, s az újabb technológiák megjelenése nem csak az érzéki, hanem a tartalmi szinkronitást is lehetővé tette. Újabb izgalmas kérdéseket vet fel a fénytechnika és a VJ-műfaj viszonya. Sztojanovics Andreával való beszélgetésemben a VJ-zés a fénytechnikához képest úgy definiálódik, mint „ugyanolyan fénykeltő eszköz, csak összekötődik egy olyan belső asszociációs folyamattal, amihez szükséges az ember.”16

remix

1 Laurent garnier: Elektroshock in Eva Fischer: Evolution REMIXed!, in sound:frame theory catalogue, 2009

2 computers and television are the two most important art forms of the present day, Weibel in Rottmann: Rewind 1960ies: The origin of visual music and VJing in sound:frame theory catalogue, 2009

3 „in this synaesthetic art form, the borders between the two genres, video es computer Weibel >> new technical mediums] original media are removed, where the intended amalgamation to a whole … does not just function on a media level, but also fot the relationship between space and recipient, Rottman: Rewind 1960ies: The origin of visual music and VJing in sound:frame theory

4 Himmelsbach, Sabine. (2008) “Sampling als kulturelle Strategie – drei Beispiele.“ In: Fischer Sound:Frame catalogue 2008:

5 Karl Bartos (Kraftwerk) interview,, Ein Bildmusiker in Wien, in sound:frame catalogue 2009

6 Standish Lowder in Sandra Neumann: Cut & Splice, sound:frame catalogue 2009

7 Bernath Zsigmond: VjMűveszet >> vizualis varazslat a 3. evezredben (MIE Szakdolgozat)

8 FEJER Balazs: Az LSD kultusza /egy budapesti kulturalis szinpad kronikaja > A parti, Antropologiai sűrű leiras

9 „Recycled images call attention to themselves as images, as products of the image-producing industries of film and television, and themselves as pieces of the vast and intricate mosaic of information, entertainment and persuation that constitute the media-saturated environment of modern- or, many would say, postmodern- life.”William c Wees: Recycled images. Art and politics, New York: Anthology Film Archives, 1993, p Tk, in Sandra Neumann: Cut & Splice, sound:frame catalogue 2009

10 A meme is a postulated unit of cultural ideas, symbols or practices, which can be transmitted from one mind to another through speech, gestures, rituals or other imitable phenomena. (The etymology of the term relates to the Greek word μιμητισμός (“something imitated”.) Supporters of the concept regard memes as cultural analogues to genes, in that they self-replicate and respond to selective pressures. Wikipedia >> meme

11 it is primarily distinctions of power and money that define who may irradiate whom and with what message. […] our era is constructed of millions of images, sound samples, quotations and quotations of citations. REMIX means to take possession of parts of this world, by availing oneself from the rich milieu of consumer culture- the construction materials of ones own world. […] In this sense, the process of REMIX can constitute an act of protest but can also represent a process of taking responsibility for the formation and content of the media space that surrounds us everyday. …By challenging the commercial mass media with their own weapons, by capturing and reprogramming their memes and setting them loose back into the world as double agents, alternative messages and perspectives can be spread using all the power and strenght bestowed by the meme’s original creators. … BUT does it achieve nything more than an even more repetitive, even more mantra-like affirmation of the media flood that we experience daily anyway? >> — avoid becoming the enemy during the process of combat. The REMIX in sound:frame

12 FEJER Balazs: Az LSD kultusza /egy budapesti kulturalis szinpad kronikaja > A parti, Antropologiai sűrű leiras

13 BODOCZKY Antal: A technikai kep hatasa : a valosag virtualizalodasanak rovid attekintese (MOME DLA)

14 mashup: tobb kulonboző műfaj, vagy forras osszekeveresevel uj alkotas letrehozasa. Eredetileg mash up, felkeveres, ma a digitalis kulturaban divatos kifejezes
recycling: hasznalt anyagok ujrabeforgatasa

REMIX: ujrakeveres, er. Zenei mixekre hasznaltak

matrix: a matematikaban szamok teglalap alaku elrendezese [tablazata], olyan absztrakt mennyisegek tablazata, melyekkel műveleteket vegezhetunk

15 Found footage can be used really well. But careful! Lately it’s all been a matter of establishing a unique visual identity. It becomes quite clear quickly, whether an artist find his own voice, is authetntic or, whether he’s led to use cool footage just because it’s cheap. Sometimes I think we live in a great mashup-recycling-REMIX-matrix. Isn’t there something missing when you just produce products from other products? Influences are important, but we should use them in the forms of expression of our own identity. Karl Bartos (Kraftwerk) interview,, Ein Bildmusiker in Wien, in sound:frame catalogue 2009

16 Interju Sztojanovits Andreaval, Laczko Juli

Leave a Reply

Required fields are marked *