A VJ-kultúra gyökereiről

Enough images have already been produced. Now it just depends on whether they are put into new contexts”i

Budapesten az elektronikus zenei szcéna születésétől kezdve, [ennek ideje leginkább a Tilos Rádió és a Tilos az Á nevéhez, 1990-91-hez kötődik] folyamatosan, kis lépésekben épült fel a partyk vizuális világa, élén a VJ-kkel. A DJ-k hez képest csekély létszámú közegről van szó, professzionális szinten Budapesten 100-nál kevesebb főt érint. A VJ-zés, vagy VJ-tevékenység önálló szakmaként ritkán értelmeződik, többek között azért, mert önmagában egyesít különböző műfajokat, és abban az esetben, ha a VJ-zés [akár ideiglenes, akár hosszútávú] egyedüli professzionális tevékenységként jelenik meg egy alkotó repertoárjában, akkor is többféle szakmai tudás szintézisét feltételezi. Általában olyan alkotók egyik tevékenysége, akik a legkülönbözőbb területeken szerzett tudásukat és tapasztalatukat szintetizálják a vetítésben, pl. designer , grafikus, animációs, képzőművész, fotós, filmes, zenész, videós, stb.

Különböző források különböző tencenciákból vezetik le a partyvetítés kialakulásának történetét. Ezek között a források között alapvetésként jelenik meg a computer art, az expanded cinema, a hatvanas évek hippikultúrájának pszichedelikus fény-lézer-multimédia show-iii, illetve különböző művészeti és médiatörténeti tendenciák. A huszadik század több kiemelkedő képzőművészére hivatkozik a szakirodalom, akik nélkül az a fajta gondolkodás vagy munkamódszer, ami a VJ-zést meghatározza, nem fejlődhetett volna ki. A Visual Music: Synaesthesia in Art and Music Since 1900 c. könyv történetírása az avantgárd „tiszta” filmesek mozgókép-felfogását [Walter Ruttmann, Hans Richter, Eggeling, Fischinger, Len Lye], az orosz montázsiskolát [Eisenstein, Vertov, a Bauhaus-csoportot [Van Doesburg, Moholy-Nagy, Hirschfeld-Mack], valamint Kandinskij zene-vizualizációit emeli ki a vizuális zene fontos gyökereiként.iii Ehhez a listához sorolja Eva Fischer, a sound:frame fesztivál kurátora Kurt Kren és Peter Kubelka kísérleti filmes tevékenységét. Stefan Kraus és Ben Sassen The REMIX c. írásukban kiemelik Duchamp munkásságából a talált alapanyag kisajátítását, mint a VJ-műfajt lehetővé tevő gyakorlatot.iv Neumann szerint Eisenstein volt az első úttörője a képek ütköztetés általi re-/dekontextualizációjának.v Rottmann írásában a szinesztetikus művészeti hagyomány legkésőbbi kezdete a huszadik századi futurista avantgárd, mely hagyománynak a kiterjesztett mozi és a vizuális zene művészeti beágyazódását köszönheti.vi Mint a technikai fejlődés nagy lépései, a vetítést lehetővé tevő folyamatok is párhuzamosan játszódtak több térben-szálon, egy időben, s utólag a különböző szerzők különböző mérföldköveknek tulajdonítják a létrejöttét, de ahhoz az összes fent említett jelenség, és a videó- és digitális technika.

Don’t just watch tv, use it.vii

A tiszta filmes, montázsiskolás, futurista és további avantgárd forradalmak után nagyon hamar megjelent a found footage újravágása, mint kísérleti és és társadalomkritikus művészi stratégia. Az első ismert példák között vannak Joseph Cornell: és Charles Ridley munkái. Előbbi Hommage Rose Hobartviii [1936] c. recut filmetűdje a címben szereplő színésznőnek állít emléket szerepeiből, s Ridley munkája, a Lambeth Walk – Nazi Styleix [1941] pedig a náci propagandát fordítja saját maga ellen, saját filmjeinek újravágásával, a humor mindenható eszközével, bőven megelőzve korát. A 60-as évek videóművészetének tömegmédiát kritizáló attitűdje és installációs kísérletei, melyek joggal hivatkoznak a fenti gyökerekre, szintén nagy hatással voltak a későbbi szcénára.x A video art történetírás úgy tekint a VJ-művészetre, mint saját maga egyik kortárs, 21. századi továbbélésérexi. „Csináld magad a tévédet”xii és the medium is the mediumxiii jelszavaikkal a videóművészek megágyaztak egy olyan új generációnak, akik számára a korlátok nélküli, „gátlástalan” médiahasználat nem cél, hanem eszköz.

A kilencvenes évek elején jelentkeztek képzőművészek az első, a VJ műfaj közvetlen kezdetének tekinthető munkákkal. Köztük a legjelentősebb az Emergency Broadcast Network [EBN]xiv, akik TV-műsorokat REMIXeltek zenére és szövegre, s forradalmár munkamódszerük a hírhedt We will rock you videóban teljesedett ki, melyben az idősebb George Bush beszédét mixelték a We will rock you c. számra. „Az EBN az információ-túlterhelést művészeti műfajjá emelte. ”xvi, írja Rottmann, s a megkezdett hagyomány napjainkig kiterjedve folytatódik. Aktuális példa erre a Hexstatic, a Ninja Tune audiovizuális label egyik legkiemelkedőbb AV csapatának Deadly Media c. mixe. 

A VJ-zés nemzetközi történetét a technikai fejlődés függvényében oszhatjuk korszakokra. Elsőként a filmvágás, majd a VHS adta a vizuális REMIXek technikai hátterét, a 21. században szinte kizárólag a digitális videó-és animációs technika váltották fel őket. A VJ-művészetnek azonban nem csupán a kreatív médiakritika, hanem az absztrakt filmmel karöltve az analóg pszichedélia is fontos gyökere. A hetvenes évek „wet show”-jai, élő fényjátékai is meghatározó hatásúak, bár a kortárs gyakorlatban általában digitális technikák helyettesítik az írásvetítőket, és a rájuk applikált festékeket is. A technikai fejlődés új fázisai azonban nem teljesen törlik el az előzőket, párhuzamosan megférnek egymás mellett a legújabb és a jelenségszerűen újra és újra felbukkanó „retro” technikák.

Összességében sokgyökerű művészeti ág, vagy ha úgy tetszik, médiaműfaj, „genre”, amit szemlélünk, amelynek gyökereinél már csak irányzatai szerteágazóbbak. Magyarországon a kilencvenes évek közepétől kezdve bukkantak fel az első VJ-performance-ok az underground party és művészet eleinte privát, majd nyilvános tereiben. [Az underground kifejezés itt azokra az önerőből létrejövő rendezvényekre vonatkozik, melyek eleinte házibulikként, később fél-privát, „bennfentes” estékként működtek, pl. a Frankhegyen, vagy a Tündérhegyen.]

a VJ–zés mai formája […] is egyszerre több szubkulturális közegben jelent meg a 90-es évek második felében.”xviii A vetítés feltételezi közegét, a partykultúrát, ami Magyarországon a rendszerváltás után elképesztő gyorsasággal, alulról fejlődött. A kilencvenes éveket nagyjából a technikai kísérletezés és a határok feszegetése, forradalmi rave-ület jellemezte, ahogy az több személyes beszámolóból is kiderül. A második évtized közepére kialakult a budapesti klubok folyamatosan változó, de nagyjából állandó szervezőgárdákkal működő rendszere. Míg tíz éve különlegesnek számított, aki egy budapesti party-n videósként, vetítősként jelenik meg, ma már ez a valamelyest kanonizálódott partykultúra alapvető része. Különösnek találom, hogy a személyes hangvételű VJ-írásokban nem jelenik meg, és nyílt beszélgetések során is általában csak érintőleg, egy-egy személyes, összekacsintós megjegyzés keretében kerül szóba az élményeknek az a különös egyvelege, ami a legtöbb kicsit is tapasztalt VJ átélt. Ezt talán túlzás lenne életérzésnek nevezni, mégis valami hasonlóról van szó, olyan élményekről, amik érzelmi bázist adnak egy-egy alkotónak, bár nem is gondolná, osztozik ebben a többiekkel. Ő nem táncol, nem látszik, nem a közösségben éli meg szabadságát, hanem számítógépéhez [eszközéhez] tapadva képeket válogat és mixel. Este kel, telepakolja a csomagtartót, autóba ül, szerel, majd egész éjjel a képernyőt bámulja, csendben KÉP-zelődik, majd leszerel és hazamegy. Computer- és videojunkey, outsider specialista, akinek mások extázisa nem elég, abban nem [csak] osztozik, hanem azt konstruálja [is].

i Craig Baldwin >> targets subjects from intellectual property rights to rampant consumerism.

http://en.wikipedia.org/wiki/Craig_Baldwin

ii Computer-art, expanded cinema, light- laser and multimedia shows commonly performed for the enrichment of musical performances in the settings of psychedelic art, Stan VANDERBEEK, 1972 in

Michael Rottmann: Rewind 1960ies: The origin of visual music and VJing in sound:frame theory catalogue, 2009

iiiVisual Music: Synaesthesia in Art and Music Since 1900

iv Stefan Kraus, Ben Sassen: The remix weimar dialogue in sound:frame theory catalogue, 2009]

v „re- /decontextualisation can be produced by the clashing of images, first pioneered by Eisenstein. This can generate new levels of semantics that were unknown before.”

Sandra Neumann in sound:frame theory catalogue, 2009]

vi „both expanded cinema and visual music are embedded within the tradition of synaesthetic art that begins at the latest with the futuristic avantgarde in the 20th century.about the futuristic manifesto of cinema,

MARINETTI, CORRA, SETTIMELLI, GINNA, BALLA, CHITI: DAS FUTURISTISCHE KINO IN L’ITALIS FUTURISTA. MILAN

15 NOVEMBER 1926” in Michael Rottmann: Rewind 1960ies: The origin of visual music and VJing in sound:frame theory catalogue, 2009

vii EBN, Emergency Broadcast Network, http://en.wikipedia.org/wiki/Emergency_Broadcast_Network

viii http:// www .youtube.com/watch?v=MUpUKcCrBP8&feature=PlayList&p=520353747A8810C9&playnext=1&playnext_from=PL&index=51

ix http://www.youtube.com/watch?v=GYJ5F8ctyus

In 1942, Charles A. Ridley of the British Ministry of Information made a short propaganda film, Lambeth Walk – Nazi Style, which edited existing footage of Hitler and German soldiers [taken from Leni Riefenstahl‘s Triumph of the Will] to make it appear they were marching and dancing to “The Lambeth Walk”. The film so enraged Joseph Goebbels that reportedly he ran out of the screening

room kicking chairs and screaming profanities. The propaganda film was distributed uncredited to newsreel companies, who would supply their own narration.

x „One of the questions related to media art is, if there exists a connection between video art and the avant-garde film of the 20ies to the 60ies and therefore if it functions as a kind of bridge for the current avant-garde of the media art .the development of the VJ are reveals on the one hand analogies to the earlier avant-garde film, and on the other hand the influence of contemporary

graphic design and video clip culture” DIGITAL FRAGMENTS [Kurt A. Pirk] in sound:frame catalogue 2008

xi „Contemporary contributions are being produced at the crossroads of other disciplines such as installation, architecture, design, sculpture, electronic art, VJ

and digital art or other documentative aspects of artistic practice.” wikipedia, video art

xii Telewissen, 1970, http://www.c3.hu/collection/videomuveszet/videovilaga.html

xiii WGBH-TV, Boston, 1969, valogatas Allan Kaprow, Nam June Paik, Otto Piene, James Seawright, Thomas Tadlock es Aldo Tambellini műveibol, forras: http://www.c3.hu/collection/videomuveszet/videovilaga.html

xiv http://www.myspace.com/emergencybroadcastnetwork

xv http://www.youtube.com/watch?v=PUDR9RckfEU&feature=player_embedded

xvi EBN have turned information overload into an art form Michael Rottmann: Rewind 1960ies: The origin of visual music and VJing in sound:frame theory catalogue, 2009

xvii http://www.youtube.com/watch?v=lCeQoXZnK8M&feature=player_embedded

xviii BODOCZKY Antal: Zene es a mozgokep integracoja a VJ-zes tukreben: hazai es nemzetkozi peldak

Leave a Reply

Required fields are marked *