A forrásokról

All aspects of this young and innovative artform are waiting to be discovered 1


Források keresésében a világháló felől közelítettem könyvtárak, könyvesboltok felé, privát, még meg nem jelent írások, és végül közvetlenül a partykultúra néhány meghatározó, szubjektíven kiválasztott alkotója felé. Kutatásomban nagy segítségemre volt a MOME szakdolgozat archívuma, és ismerősök és ismeretlenek meg nem jelent, vagy interneten publikált szakdolgozatai, esszéi, írásai. Közvetlenül és kifejezetten VJ témájú dolgozatokat csak gyakorló, vagy „nyugalmazott” VJ-k tollából találtam. Magyar nyelven lapzártáig nem jelent meg nyomtatásban kifejezetten a VJ-kultúrával foglalkozó könyv vagy magazin. Egy könyvet jegyez az Egyesült Királyság, kettőt az Egyesült Államok. A VJ-kultúra kialakulása feltételezi az elektronikus zenei partykultúrát, ami nagyrészt a ‘first world’ nagyvárosaiban alakult ki. A szakirodalom hiányában része lehet annak is, hogy az alkotók elsődleges munkaeszköze ma a számítógép, kommunikációs csatornájuk az internet, így sok esetben nem is indokolt a print-megjelenés, hiszen a folyamatos változtathatóság és reaktivitás sokkal adekvátabb forma a kommunikálható tartalmak számára. Több, a szerző saját tapasztalatából táplálkozó, sokszor személyes hangvételű, mégis, nemzetközi tájékozottságú, naprakész írás szól a magyarországi VJ-történetről. A legtöbb szerző a nulladik vagy az első perctől jelen van a szcénában, s sokszor hivatkozik kortársaira. Egymásról nem tudva, az elmúlt öt évben párhuzamosan írták le a teljes történet különböző szegmenseit. Írásaik kb. 1993-tól beszélnek vetítéssel való kísérletezésről, néhol olyan megfogalmazással, ami ma megmosolyogtatóan naivnak tűnik, az akkori közös nyelv hiányából fakadóan. Az általam megismert legkiemelkedőbb VJ-írások szerzői Bodóczky Antal, Csató Máté-Kitzinger Gábor, Bernáthy Zsiga és Sztojanovits Andrea. A négyből három ex-MOME hallgató, ami vagy a találataim szubjektív voltát, vagy a VJ-műfaj MOME-közeliségét jelzi. Az első három írás nagyrészt személyes VJ-történetek leírása, és annak beleillesztése egy nemzetközi [európai] körképbe. Ezeket az írásokat nem célom ismételni, vagy összefoglalni, egy-egy indokolt helyen idézem őket.

Jelen dolgozatnak nem célja saját VJ-történetemet részletezni. Érdekesebbnek tartom a fent említett témákat, csupán néhány szóval szeretném saját munkámat a budapesti VJ-szcénán belül elhelyezni. 2003-ban kezdtem vetíteni, változó intenzitással, eleinte diával, majd digitális eszközökkel. 2008-ban alapítottuk a Loopé-t vetítőtársammal, Halasi Dániellel. A 2000-nél régebbi formációk és az underground fesztiválok vizuálját építők, akik kénytelek voltak építészi, technikusi, villanyszerelői és installációs munkában is helytállni, s az első VJ-fesztiválok résztvevői voltak Budapesten, kis közösségükkel egyfajta „első generáció” benyomását keltik. Az „új generáció” tagjai munkásságuk elejétől kezdve laptoppal dolgoznak. Úgy gondolom, hogy se az első, se a második generációhoz nem tartozom, vagy kicsit mindkettőhöz. Előbbihez köt, hogy 2006 óta fesztivált szervezek és építek, tehát ismerem a fizikai oldalt is. A másodikhoz olyan szempontból kötődöm, hogy befogadóként láttam az elődeimet, míg az „első generációnak” nem nagyon voltak itthon előképeik. „Az öregek” jogosan hányják az új generáció szemére a tapasztalatlanságot és a konzum-hozzáállást.2 Az underground tapasztalat hiányát a fiatal alkotóknál néha valóban nem ellensúlyozza magas fokú tartalmi igényesség-növekedés az elődökhöz képest, de ilyen szempontból nem lehet általánosítani, s egy tizenöt éve aktív VJ munkája sem feltétlenül színvonalas vagy aktuális.

Interjú-alany választásaim a teljesség mindenféle igénye nélkül történtek, teljesen szubjektív alapon. Olyan alkotókat kérdeztem a témáról, akik a kezdetektől jelen vannak, mint VJ-k, vagy VJ-kkel dolgozók, akiknek alkotásaihoz személyes pozitív élmények kötnek, tapasztalataikról, véleményükről. Az egyre szaporodó Budapesti VJ-események között kiemelkedő helyet foglal el Cinetrip torna3, az Export fesztiválok, a VJ Labor4 és a VJ Centrum. Az elmúlt években egy újszülött szcéna magára ébredése zajlik. Európa nyugati felén egyre nagyobb figyelmet kapnak a VJ és a hozzá hasonló élő, installatív műfajok. Egyre több VJ fesztivált rendeznek Európában, ahol lehetőség nyílik az alkotóknak találkozni, eszmét cserélni, műhelymunka keretein belül dolgozni és megismerni egymást.5 Az egyik legfeltörekvőbb ilyen esemény a sound:frame fesztivál Bécsben, aminek külön érdekessége, hogy a Künstlerhaus ad neki otthont, és egész koncepciója kortárs művészeti közegben látja a VJ-kultúrát: A VJ kultúra olyan művészeti forma, ami a klubkultúrából ered, és egyenrangú partnerként fogadtatta el magát a kortárs médiaművészet műfajai között. 6. A VJ-kultúra nemzetközi beágyazottsága a kortárs művészeti intézményrendszerekbe összeségében kiegyensúlyozatlan, kanonizálódási vágya helyenként és időszakonként változó.7

1 Peter Borner, director, Kunstlerhaus, preface of sound:frame exhibition catalogue, 2009

2 „Csak a spermafoltos lepedőre nem tersz vissza, ha előtte kabelt kaptal a seggedbe, viszont ha spermafoltos lepedőn kezdesz, akkor ertekeled a seggedbe a kabelt.” Zador Tamas, in SZTOJANOVITS Andrea: TranΣ: / audiovizualis kiserletek (MKE intermedia szakdolgozat), beszelgetesek

3 www.cinetrip.hu

4 http://vjlabor.blogspot.com/

5 MAPPING FESTIVAL, Genf, PIXELACHE, Helsinki, ELECTROVISION, London, VISON’R, Parizs, TRANSMEDIALE, Berlin, VISUALISATION FESTIVAL, Neuhaus am Rennweg, Nemetorszag, SOUND:FRAME,

Becs, RGB on World Wide Video Festival, Amsterdam, CONTACT EUROPE, Milano, VJ FEST ISTANBUL, B-Seite, Mannheim, Germany, AVIT, Kezmarok, Szlovakia, L IVE PERFORMERS MEETING, Roma

6 [VJ culture is] „an art form that has its origins in club culture and has established itself as equal partner amongst all genres of contemporary media art”,

[Peter Borner, director, Kunstlerhaus, preface of sound:frame exhibition catalogue, 2009]

7„The temporary nature of events in the visual field makes the affilation with the institutionalized art establishment more difficult.”

 

 

 

 

 

Leave a Reply

Required fields are marked *